Zavarhatom a felnőtteket?

Általában örülök, ha fiatalabbnak néznek, mint valójában vagyok. Már jó ideje elmúltam harminc, de még mindig akad olyan, aki tinédzsernek vél. Na, de azért nem kéne túlzásba vinni...

Igaz, a téli szezonban, gyakrabban esnek tévedésbe az emberek. Feldobom a rózsaszínű sapkát a fejemre, a hupilila hátizsákot a hátamra, s máris beállhatok a sulisok közé. Sok helyen egyből letegeznek, s meglepődnek, ha bankkártyával akarok fizetni. Van nekem olyan? "Anyám tudja, hogy elcsórtam a kártyáját?" bámulnak rám nagy szemekkel, de nem mernek hangosan rákérdezni. Jól van, na, túloztam. (A férjem szerint olyan humorom van, amit nem sokan csípnek, ezért legtöbbször, csak én kacagok a saját vicceimen. Ez nem teljesen igaz. Néha ő is szokott.) 

Elképzelhető, hogy nem tudatosan, tinédzsernek álcázom magam, mivel oly távol áll tőlem a felnőttek világa. Az iskolában, tanárként például, sok esetben bizalmasabb kapcsolatot alakítottam ki a tanítványaimmal, mint a kollégáimmal. Igaz, nyitottabb voltam velük szemben. Vajon miért? (...) Úristen! Nem merek felnőni! Menekülök a felelősségvállalástól, s a többi, felnőtt élettel járó feladattól, s nem merek szembenézni önmagammal! Hamar egy pszichológust, valaki! 

Egyik tavasszal, meglátogattuk az orvosi egyetem botanikus kertjét, itt Vásárhelyen. (Én sem tudtam, hogy létezik ilyesmi.) Kb. három osztály és több kolléganő volt jelen. Egy pár diákkal körbejártunk egy üvegházban, s már mentünk volna kifele, mikor megkérdeztem az ott dolgozó nőt, hogy azon a bizonyos ajtón kimehetünk-e. Azt válaszolta, hogy kimehetünk, de csak akkor, ha megengedi nekünk a tanárnőnk. Na, jól van... elvegyültem én is a nyolcadikosok között. Később azon vigadtak a diákok, hogy engem is iskolásnak néztek. Én nem bántam. 

Nemrég egy kéregetővel találtam szemben magam, aki közben egy nénitől is kunyerált. Miután elhaladtam mellettük, megszólalt a néni mögöttem: "Hiába kéreget ezektől, ezek iskolába járnak, nincs nekik pénzük." Nem tévedett nagyot. Pénzem nincs, az igaz, de nem vagyok iskolás már rég.

  Ha azt akarod, hogy felnőttként kezeljenek, nem pedig gyerekként..., 
akkor felnőttként viselkedj, ne csak tettesd magad.

Áucs! Ez fájt. Itt van az eb elhantolva! 😄