Ülünk a vizsgateremben, kicsit furán van elrendezve ez a pad, keresztbe téve a többihez képest, majdnem a falra tolva. Hárman ülünk benne, én a közepén, kétfelől két osztálytársam, de a bal oldalit nem ismerem. A jobb oldali csak általánosban volt kolléganőm, hogy került ide? Ideadják a román nyelv és irodalom tételt, csak bámulom, nem értem mit kér a feladat, rémlik, hogy tanultam valamikor, de az már nagyon régen volt. Nem értem, miért kell újból érettségiznem, mintha már átestem volna ezen valamikor, ijesztő ez az egész. Látom, hogy a jobb oldali kolléganőm sokat ír, nézek balra, a másik is írogat valamicskét, másolni nem tudnék, nem is volna érdemes. El sem olvasom a tételt rendesen, visszaadom a lapokat.
