Óvodás koromban abban a hitben éltem, hogy a Mikulás a bejárati ajtó kulcslyukán át jön be a lakásba, és helyezi a csomagot a cipőmbe. Nem tudom, miből gondolhattam ezt, úgy emlékszem még mindig, hogy nem én találtam ki, emlékezetem szerint, anyám mondhatta annak idején, de később mikor rákérdeztem, azt állította, hogy ő sosem mondott ilyet nekem.
Látom magam, amint állok az ajtó előtt az előszobában, a félhomályban, s bámulom a kulcslyukat, s csodálkozom mennyire kicsi az a rés, hogy férhet ott be a Mikulás a pocakjával és a csomagjaival együtt. Hihetetlen volt, mégis valahogy tényleg elhittem, hogy ott jár be, gondoltam, hogy ő képes ilyesmire, hiszen ő a Mikulás.
Látom magam, amint állok az ajtó előtt az előszobában, a félhomályban, s bámulom a kulcslyukat, s csodálkozom mennyire kicsi az a rés, hogy férhet ott be a Mikulás a pocakjával és a csomagjaival együtt. Hihetetlen volt, mégis valahogy tényleg elhittem, hogy ott jár be, gondoltam, hogy ő képes ilyesmire, hiszen ő a Mikulás.