2018. január 26., péntek

Katicabogár

   Egyetemista koromban alakult ki a katicabogarak iránti rajongásom. Talán, miután megismertem a hétpettyes tudományos nevét, Coccinella septempunctata, mivel olyan szépen, dallamosan csengett. Az élő példány iránti szeretetemet jelentősen meghaladta a róla mintázott tárgyak iránti vonzalmam: ékszerek, dísztárgyak, matricák, hűtőmágnes, stb. (Nesze neked, biológus!) Mindenki tudta a környezetemben, hogy mit jelent a coccinella szó, és használta is adott esetben, a lakótársaim, a barátaim, a tesómék, még a szüleim is.

2018. január 19., péntek

A nyolcadik hely s még tíz lej

     Ilyen nincs! Hihetetlen! Ki látott még ilyet? Az egész városban nem lehet fenyőfát találni! Megáll az eszem! S ma már csütörtök! S ma akart(am)uk feldíszíteni! Hogy ne kelljen karácsony szombatján, mert attól irtó ideges leszek. Nem baj. Nyugalom. Holnap a város másik felében keresünk, ott biztos találunk. Nem találunk szerinted? Ne idegesíts! Azért nem találtunk ma, mert nem volt kedved fenyőt vásárolni. Nehogy! Ne merészeld azt mondani, hogy holnap sem!

2018. január 12., péntek

Bevásárló kosár

   Karácsony előtt történt valamikor. Miután kipakoltam a szalagra a vásárolt termékeket, a bevásárló kosarat a pult végébe tettem le, gondoltam ott hagyhatom, volt még kettő azon a helyen, egy nagyobb, kerekes, pont olyan, mint az enyém és egy kisebb, füles kosár. A takarítónő moppal törölgette a csempét a kosarak körül, és hirtelen, kissé indulatosan rám szólt: "A kosarakat...". Felnéztem rá, és akkor lágyabb hangra váltott: "A kosarat ki kell vinni a helyére - mondta - mindenki itt hagyja őket, pedig nem itt a helyük" - tette hozzá, és közben szélesen mosolygott, sőt el is kacagta magát, mintha viccet mesélne, mintegy mentegetőzve, hogy mert megszólítani emiatt. Mondom: "Oké, rendben, a helyére viszem a kosaramat, s ezt a másikat is." Nem bántott meg a dolog, nem sértődtem meg, teljesen jogos, helyén való volt felszólítása. A kasszásnő a biztonsági őrrel dumált, s elégedetten, szinte kárörvendően mosolyogtak felém, gondolva, hogy na, most megkaptam a magamét. (Ezeket végül is mind én gondolom, nem tudhatom mi járt a fejükben igazából.)