III. Angyaltalp

Lázas voltam. Csak néztem kifele a fejemből. 

Nem éreztem semmit.

Nem bírtam ésszel felfogni, de tudtam, hogy valami szörnyű dolog történik. Történt. 

II. Véletlenül?

   Pár hónap elteltével többször is összefutottunk véletlenül a város különböző részein. Suliból jövet éppen a főtéren mászkáltam, amikor szembejött velem. Telefonszámlát mentem befizetni a központba, csak később derítettem ki, hogy a lakónegyedemben is lehet, nem kell ezért kilométereket járjak. Szóval szembejött velem, s mondta, hogy éppen véleménykutatást készít a karácsonyfákkal kapcsolatban (év eleje volt), hajlandó lennék-e válaszolni pár kérdésre. Persze, mondtam. Aztán megbeszéltük, hogy jó volna kimenni, kávézni, barátkozni, mert milyen jól egyeztünk a könyvesboltban. Pár héttel később egy élelmiszerboltban futottunk össze, ahol újból elhangzott, hogy de jó volna találkozni.

I. A könyvesbolt

   Négy évvel ezelőtt dolgoztam ott, csupán két hónapig. De nem volt hiába. Semmi sincs. Jelentősen befolyásolta életemet a város főterén levő, akkoriban nem régen nyílt könyvesboltban eltöltött két hónap.

Nem találom

   Hazaérünk a színházból, késő este van, nemsokára lehet aludni. Lehúzom a cipőm, feldobom a kabátom a fogasra, kicsit megfáztam. Átöltözöm, felveszem a pizsamámat, kényelembe helyezhetem magam, hátha átmelegszem.