Lázas voltam. Csak néztem kifele a fejemből.
Nem éreztem semmit.
Nem bírtam ésszel felfogni, de tudtam, hogy valami szörnyű dolog történik. Történt.
Nem bírtam ésszel felfogni, de tudtam, hogy valami szörnyű dolog történik. Történt.
A szoba közepén, a szőnyegen elfeküdve meredtem a nagy semmire a bútorzaton.
Nem tudom hogyan találtam rá, de az alábbi számot hallgattam egyfolytában, folyamatosan kezdve elölről.
Katie Melua - I cried for you
Katie Melua - I cried for you
Volt ott, abban valami. Talán tudtam? Éreztem.
Szerda este volt. Már elmúlt kilenc óra.
Szerda este volt. Már elmúlt kilenc óra.
Csak másnap délelőtt, tíz óra körül tudtam meg, a férjem sms-éből, hogy meghalt a barátnőm.
Nagyon erős érzés kerített
hatalmába következő este, amikor utoljára megláttam: Ő valahol
máshol van már.
Minden szörnyűség és tragikum
ellenére egy belülről jövő, hatalmas nyugalom árasztott el úton hazafelé akkor
este. Tudtam, hogy most már így kell elfogadnom mindent, ahogy van. Régóta rájöttem: az ember sok mindent kibír.
"Minden rendben lesz" - hajtogattam eszelősen magamban.
"Minden rendben lesz" - hajtogattam eszelősen magamban.
Kicsit fáztam szombaton, mikor eljöttünk a temetőből.
Három másodperc. Körülbelül
ennyi ideig bírtam megállni a Gutenberg könyvesbolt kirakata előtt. „Hát igen…”
– gondoltam.
Muszáj volt továbblépnem.
 |
| Tőle kaptam ❤ |
Ezt az írásomat két másik rész előzi meg "I. A könyvesbolt" és "II. Véletlenül?" címekkel, melyek megtalálhatók itt, a blogomon. :)
VálaszTörlésValahogy éreztem, hogy ez lesz. A könyörtelen halál...
TörlésArra vagyok kíváncsi, hogy folytatódik-e a történet? Jó lenne :)
Amúgy tetszik ahogy írsz :)
Köszönöm szépen :) Örülök nagyon minden apró visszajelzésnek.
TörlésIgen, voltak utalások az előző írásban, hogy ennek nem lesz jó vége...
A történet folytatódik, erre is utaltam ("Akkor mesélte el, hogy megismert egy lányt a sofőrsuliban [....] megismertem a lányt később, miután összeszedtem a bátorságom, s írtam neki facebookon."), majd megírom azt is, de nem tudom mikor...
Egyébként, mikor vártam a barátnőmet a Frei előtt (mikor legutoljára találkoztam vele), emlékszem, hogy találkoztam Veled, elmentél ott. :)
Tényleg??? Azta! Most, hogy mondod, mintha emlékeznék egy főtéri röpke találkozásunkra. :)
VálaszTörlés