Négy évvel ezelőtt dolgoztam ott, csupán két hónapig. De nem volt hiába. Semmi sincs. Jelentősen befolyásolta életemet a város főterén levő, akkoriban nem régen nyílt könyvesboltban eltöltött két hónap.
Régen elküldtem már az önéletrajzomat nekik, kb. három hónappal később hívtak be. Be is mentem másnap, egy csütörtöki napon. Jelen volt a főnök is, felvázolta mi a helyzet. Másnap kezdtem. Nem volt könnyű dolgom, egyedül, semmiféle képzettség nélkül. A csíkszeredai kolleganővel konzultáltam telefonon, ha valami probléma adódott. És adódott jócskán.
Két hónap leforgása alatt, volt szerencsém mindenféle emberhez. Első nap városunk egyik közismert, ünnepelt színésznője tért be, örültem neki mikor megláttam, de hamar lehervadt lelkesedésem, mikor kiderült, mennyire arrogáns és lekicsinylő magánemberként. Azóta is rühellem. Mikor ő játszik, kerülöm a színházat (haha!). Habár meglehet csak rossz napja volt szegénynek. Másik alkalommal, amikor éppen nagyon rossz napom volt, s a kasszagép se működött, bejött egy hölgy, közben csengett a telefon, kénytelen voltam válaszolni a hívásra. Mikor látta, hogy merem felvenni a kagylót, s nem áldozom neki teljes figyelmemet, felkiáltott, hogy ő ezt nem hiszi el. Hátracsapta az ajtót, s kiviharzott. Olyan is volt, hogy szélsőséges nézetű románok tévedtek be, és felháborodva szövegeltek nekem, mit képzelek, Magyarországon élek, hogy magyar nyelvű könyveket árusítok. Egyik délután zárás előtt bejött egy pasas. Arra kért, hogy támogassam néhány könyvvel rendezvényüket. Mondtam, hogy nem foglalkozik ilyesmivel a boltunk, s akkor elkezdett fenyegetőzni, hogy tesz majd róla, hogy lejárassa a boltot az újságban. Hajrá öcsém, hajrá. Volt, hogy tévesen adtam visszajárót egy idősebb hölgynek (öt lejjel kevesebbet), egyáltalán nem állt szándékomban meglopni, de mégis olyan volt a nézése, mintha lenyúltam volna a havi nyugdíját.
Persze, járt a boltban sok, nagyon kedves, udvarias és türelmes ember is (türelem kell hozzám 😂), akivel kellemesen el lehetett csevegni. Egyszer a Hot Jazz Band énekese jött be pénzt váltani (kiderült, hogy Marosvásárhelyen koncerteznek éppen), mondtam, hogy sajnos nem tudom felváltani a százasát, átirányítottam a mellettünk levő patikába. Azt mondta nem tud románul, mondjam el neki, hogyan kell kérje (szimpatikus volt).
Sokan vagyunk, sokfélék. S ez így van jól. Tudom, rengeteg inger ér bennünket egy nap folyamán, több minden befolyásolja állapotunkat, sok problémánk van amúgy is. Nem könnyű. Nem lehetünk mindig jó formában. Mindezek mellett/ellenére megpróbálhatunk tisztességesen viselkedni adott helyzetekben.
Több alkalommal elmondta a főnököm, hogy felvesz majd még egy személyt, legyünk ketten a boltban, de teltek a hetek, és nem történt meg. Aztán bejelentettem, hogy nem maradok tovább, s akkor meghirdették az állást az újságban.
Két hónap leforgása alatt, volt szerencsém mindenféle emberhez. Első nap városunk egyik közismert, ünnepelt színésznője tért be, örültem neki mikor megláttam, de hamar lehervadt lelkesedésem, mikor kiderült, mennyire arrogáns és lekicsinylő magánemberként. Azóta is rühellem. Mikor ő játszik, kerülöm a színházat (haha!). Habár meglehet csak rossz napja volt szegénynek. Másik alkalommal, amikor éppen nagyon rossz napom volt, s a kasszagép se működött, bejött egy hölgy, közben csengett a telefon, kénytelen voltam válaszolni a hívásra. Mikor látta, hogy merem felvenni a kagylót, s nem áldozom neki teljes figyelmemet, felkiáltott, hogy ő ezt nem hiszi el. Hátracsapta az ajtót, s kiviharzott. Olyan is volt, hogy szélsőséges nézetű románok tévedtek be, és felháborodva szövegeltek nekem, mit képzelek, Magyarországon élek, hogy magyar nyelvű könyveket árusítok. Egyik délután zárás előtt bejött egy pasas. Arra kért, hogy támogassam néhány könyvvel rendezvényüket. Mondtam, hogy nem foglalkozik ilyesmivel a boltunk, s akkor elkezdett fenyegetőzni, hogy tesz majd róla, hogy lejárassa a boltot az újságban. Hajrá öcsém, hajrá. Volt, hogy tévesen adtam visszajárót egy idősebb hölgynek (öt lejjel kevesebbet), egyáltalán nem állt szándékomban meglopni, de mégis olyan volt a nézése, mintha lenyúltam volna a havi nyugdíját.
Persze, járt a boltban sok, nagyon kedves, udvarias és türelmes ember is (türelem kell hozzám 😂), akivel kellemesen el lehetett csevegni. Egyszer a Hot Jazz Band énekese jött be pénzt váltani (kiderült, hogy Marosvásárhelyen koncerteznek éppen), mondtam, hogy sajnos nem tudom felváltani a százasát, átirányítottam a mellettünk levő patikába. Azt mondta nem tud románul, mondjam el neki, hogyan kell kérje (szimpatikus volt).
Sokan vagyunk, sokfélék. S ez így van jól. Tudom, rengeteg inger ér bennünket egy nap folyamán, több minden befolyásolja állapotunkat, sok problémánk van amúgy is. Nem könnyű. Nem lehetünk mindig jó formában. Mindezek mellett/ellenére megpróbálhatunk tisztességesen viselkedni adott helyzetekben.
Több alkalommal elmondta a főnököm, hogy felvesz majd még egy személyt, legyünk ketten a boltban, de teltek a hetek, és nem történt meg. Aztán bejelentettem, hogy nem maradok tovább, s akkor meghirdették az állást az újságban.
Épp a könyveket rendezgettem - rengeteg árut hoztak -, amikor a bolt hátulsó részében megtartották az interjúkat. Két személyre lettem figyelmes, miközben rakosgattam a könyveket a polcra. Egy srác, aki nagyon sokat beszélt (bocsiii 😃), és egy lány, aki azt mondta, hogy újságírónak tanult, és néha szokott írni. Végül ők lettek kiválasztva, a későbbiekben munkatársak lettünk nagyon kevés időre. Felváltva jártak be kb. két hétig (ennyi ideig maradtam még), míg "betanítottam" őket. Jól egyeztem velük, jó fejek voltak nagyon, sokat szórakoztunk.
Egy esős tavaszi napon - éppen iskola másként hét volt -, betévedt a boltba néhány középiskolás diák. Nem voltak helybéliek, valamilyen játékban vettek részt, és hozzánk fordultak útbaigazításért. Arra kértek bennünket, mondjuk el, hol keressék azt az épületet, amelyen tulipános minta található. Halvány fogalmunk sem volt, miről beszélnek, ezért a kolleganőm az RMDSZ épületét javasolta nekik.
Nagypénteken kicsit unatkoztunk, kevés kliens tért be, az emberek valószínűleg Húsvétra készülődtek. Jobb híján, elkezdtünk mesés könyvet olvasni a kolleganőmmel. Lapoztuk a csodaszép oldalakat, s egyszer csak mindketten felkiáltottunk: "Aranyhaaaj, engedd le a hajaaaad!", azon a hangon, ahogyan a rajzfilmből volt ismerős. Felkacagtunk. "Láttad te is?"- kérdeztem. "Igeeen!" - válaszolta. Aztán kiderült, hogy ő is gyakran jár színházba. Szaftos infókat kezdett mesélni nekem a színészek magánéletéről, valósággal élveztem. Lassan telt az idő, vártuk nagyon a zárórát. "Elég jól egyezünk" - állapította meg egy idő után, s felajánlotta, hogy találkozzunk bolton kívül is. De valahogy mindig elmaradt. Egy időre legalábbis.
Miután eljöttem a boltból pár hónapig nem találkoztunk, tudtam, hogy ő is otthagyta, és egy helyi újságnál talált újságírói munkát.
Miután eljöttem a boltból pár hónapig nem találkoztunk, tudtam, hogy ő is otthagyta, és egy helyi újságnál talált újságírói munkát.
 |
| 1. kép: üres könyv, naplóírásra tökéletes, megtalálható a könyvesboltban 2. kép: első könyvem, amit a boltban vásároltam 😄 3. kép: üres könyvecske, megtalálható a boltban, a barátnőmtől kaptam |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése