Valamikor 90-ben

- Én négy évet jártam óvodába, a nagy csoportba két évig - mondta a férjem nemrég reggelinél.

- Háhá! Te már az óvodában megbuktál? - szórakoztam (többnyire magamon).

Aztán elmeséltem neki újból, hogy én kétfelé is jártam oviba, mindig mentem R. óvó néni után, mivel nagyon szerettük. Miután átkerült a másik oviba, anyám átpakolt oda engem is.

Egy évig jártam be a régi főtérre, ahol a katolikus templom melletti mellékutcán befelé lehetett eljutni az óvodához. Az utca elején, ott a sarkon, éppen a templommal szemben működött egy cukrászda nagy örömömre, s emlékszem, egyik alkalommal rágógumit vásárolt nekem anyám onnan. A 80-as évek legvégén kb. 4 éves lehettem, s akkoriban nem volt valami jó minőségű a rágó. Lapos, négyszögű volt ez, alumínium fóliába csomagolva, sárga papírral áttekerve, rajta egy citrom. Nagyon kemény volt, s ahogy szétrágtam, nem állt össze, hanem szétmorzsolódott a számban, mintha homokszemcséket rágcsáltam volna.

Egy márciusi reggelen, 1990-ben, anyámmal kézen fogva beállítottunk az oviba. Az óvónő egy darabig magyarázott neki, aztán anyám sarkon fordult velem, s hazaindultunk.

Nem tudtam, mi történik, miért megyünk haza, ha csak most érkeztünk, miért nem maradok oviban, mint máskor.

Emlékszem, amint elmegyünk a cukrászda előtt, s örökösen ismételve kérdezem anyámtól, hogy mi történik, miért küldtek haza bennünket. De anyám nem válaszolt. Azt sem értettem, hogy miért hallgat olyan kegyetlenül, meg sem szólal, legfeljebb azért, hogy odasúgja nekem, hallgassak.

Aztán később, mikor előhozakodtam ezzel a jelenettel, kiderült, hogy azokban a napokban nagy zavargások voltak Marosvásárhelyen, etnikai összetűzések, amit ma fekete márciusként emlegetnek. Az óvónő azt mondta, jobb lesz, ha mindenki hazaviszi a gyermekét, és otthon vigyáz rá, nem lehet tudni mi történhet még, nagy a feszültség, ők nincsenek erre felkészülve, nem vállalják a gyerekeket aznap. 

S miért nem mondtad el nekem úton hazafelé, hogy miért fordultunk vissza? Annyiszor kérdeztem, de nem mondtál semmit.

Anyám megijedt akkor. Nem mert megszólalni, nehogy meghallják, hogy magyarul beszélünk.

Nem ez volt annak a rágóguminak a csomagolása, nem találtam a neten,
  de ez a legkommunistább, ami megközelíti azt.