Sosem fülelek szándékosan, mikor mások beszélgetnek csak, mikor a férjem telefonál, de önkéntelenül is meghallja az ember, mit beszélnek körülötte, és persze, képzeletben részt vesz a párbeszédben, magában válaszolgat, osztja az észt, igen-igen, igazad van, én is így gondolom, vagy, dehogyis!, ezt inkább ne tedd szerintem, stb.
Kering egy vicc/mém a neten: Utálom, hogy nem voltam jelen két idegen vitájának kezdetén, s akkor most nem tudom, hogy kinek a pártján állok. Valahogy én is így.
Lementem sütit venni, csokist, Joffre a neve, erősen szeretem, beálltam a sorba, s hallom, amint az előttem levő hölgy cseveg az eladónővel. Úgy tűnt ismerik egymást valahonnan, de nincsenek nagyon közeli kapcsolatban. A vásárló hölgy elmondta, mi a neve a facebookon, keressen csak rá, jelölje be. Aztán megtudtam, hogy az eladónő most válik, azért van más neve facebookon, 31-én lesz az utolsó tárgyalás, még egyszer, utoljára látnia kell az anyósát, ő is jelen lesz, hogyne kísérné el a drága fiát ide is, miatta válnak. Vajon friss ez a süti? - gondoltam -, látom több darab is van, majd azt a szélsőt fogom kérni, ha nem pont arra irányulna a nő keze, ez a másik itt kicsit ferdén áll. "Majd keresek másik pasit, s az lesz az első dolgom, hogy gyereket szülök, legyen féltékeny az exférjem, együtt nem volt gyerekünk" - folytatta az elárusítónő.
Bemegyek a xeroxhoz. Látom, hogy nagy dumálás folyik - Hoppá, itt valami történik - gondolom. "Még most sem hiszem el, hogy létezik ilyesmi" - mondja a tulajdonos, "Nézd csak, libabőrös lesz a kezem, ha csak rágondolok" - folytatja, s mutatja az alkarját a nőnek, akivel beszél. Úristen, miről beszélhetnek itt ezek - gondolom - erősen kíváncsi lettem, hátha kiderül míg sorra kerülök. Azon kapom magam, hogy tátott szájjal bámulom őket. Na, csak ne olyan feltűnően - figyelmeztetem magam - tegyél úgy, mintha csak nyomtatni jöttél volna. Elkezdem nézni a golyóstollakat, aztán jobb sarok fent - Hm, jó magas a mennyezet, nicsak, ott mekkora pókháló lóg - mesélem magamnak. - Hát igen, nem lehet onnan csak úgy leszedni, túl magasra lett szőve. Néha balra sandítok a szememmel, hogy jobban értsem a sztorit, de vigyázok, hogy ne legeltessem a szemeimet túl sokáig a társalgókon. Megszólal a tulajdonos felesége: "Megállunk az autóval a stoplámpánál errefele jövet, mondom a férjemnek nézzen kicsit jobbra." Innen a pasi folytatja: "Jobbra nézek. A volánnál egy nő ül, mellette, az anyósülésen egy pasas, kezében egy csecsemővel. "Na - gondolom -, vajon mi sül ki ebből? "Egyszer csak előkapja a nő a csöcsét, a pasi átadja neki a csecsemőt, s elkezdi a gyereket szoptatni" - folytatja a tulaj megilletődve. Újból a felesége szólal meg: "Ott! A stoplámpánál! A volánnál! Mekkora felelőtlenség!" - álmélkodik, és sűrűn hányja magára a kereszteket. Nahát, micsoda történet - gondolom - erről van szó tehát, s mintha kacagnom kéne, de inkább hüledezni fogok én is, ha majd rám néz valaki.
Egyszer valaki azt mondta, hogy ő sosem nézi, ki hogyan van felöltözve, őt biza nem érdekli mások öltözködési stílusa, aztán következő alkalommal legkisebb részleteiben leírta, hogy X milyen ruhát viselt, tetőtől talpig.
Engem sem érdekel, hogy két idegen min vitatkozik a közértben.
Bemegyek a xeroxhoz. Látom, hogy nagy dumálás folyik - Hoppá, itt valami történik - gondolom. "Még most sem hiszem el, hogy létezik ilyesmi" - mondja a tulajdonos, "Nézd csak, libabőrös lesz a kezem, ha csak rágondolok" - folytatja, s mutatja az alkarját a nőnek, akivel beszél. Úristen, miről beszélhetnek itt ezek - gondolom - erősen kíváncsi lettem, hátha kiderül míg sorra kerülök. Azon kapom magam, hogy tátott szájjal bámulom őket. Na, csak ne olyan feltűnően - figyelmeztetem magam - tegyél úgy, mintha csak nyomtatni jöttél volna. Elkezdem nézni a golyóstollakat, aztán jobb sarok fent - Hm, jó magas a mennyezet, nicsak, ott mekkora pókháló lóg - mesélem magamnak. - Hát igen, nem lehet onnan csak úgy leszedni, túl magasra lett szőve. Néha balra sandítok a szememmel, hogy jobban értsem a sztorit, de vigyázok, hogy ne legeltessem a szemeimet túl sokáig a társalgókon. Megszólal a tulajdonos felesége: "Megállunk az autóval a stoplámpánál errefele jövet, mondom a férjemnek nézzen kicsit jobbra." Innen a pasi folytatja: "Jobbra nézek. A volánnál egy nő ül, mellette, az anyósülésen egy pasas, kezében egy csecsemővel. "Na - gondolom -, vajon mi sül ki ebből? "Egyszer csak előkapja a nő a csöcsét, a pasi átadja neki a csecsemőt, s elkezdi a gyereket szoptatni" - folytatja a tulaj megilletődve. Újból a felesége szólal meg: "Ott! A stoplámpánál! A volánnál! Mekkora felelőtlenség!" - álmélkodik, és sűrűn hányja magára a kereszteket. Nahát, micsoda történet - gondolom - erről van szó tehát, s mintha kacagnom kéne, de inkább hüledezni fogok én is, ha majd rám néz valaki.
Egyszer valaki azt mondta, hogy ő sosem nézi, ki hogyan van felöltözve, őt biza nem érdekli mások öltözködési stílusa, aztán következő alkalommal legkisebb részleteiben leírta, hogy X milyen ruhát viselt, tetőtől talpig.
Engem sem érdekel, hogy két idegen min vitatkozik a közértben.
 |
| Én, a xeroxnál 😆 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése