Na, most biztos belém üt a ménkű, vagy elgázol egy autó, vagy fejembe esik egy tégla, vagy csúnyán kiütök, ha majd megiszom a forró csokit, vagy... Inkább abbahagyom!
Történt ugyanis az előbb, hogy két darab forró csokit vásároltam egy boltban, de a kasszásnő csak egyet szkennelt be, nem vette észre a másikat a többi vásárolt termék között, igaz én sem szóltam neki, habár észrevettem, miközben szkennelt, de csak akkor bizonyos0dtam meg róla igazán, mikor végignéztem a kapott kasszabont a kijáratnál.
Igaz, szólhattam volna neki utólag is, hogy tévedett (a bolt kárára, az én javamra), de nem volt kedvem hozzá. Mi van? Ez nálam kedvre megy? Igen. Ez most nekem egyre megy. Ha a másik kasszásnő lett volna... Ezt nem kedvelem. Ő sem engem. Érzem. Non verbális kommunikáció. Mindig olyan barátságtalanul néz. Mikor magyarul köszönök neki, románul válaszol, pedig többször hallottam magyarul beszélni. Meggyőződésem, hogy holmi arrogáns, hülye p**ának néz (megtörtént már korábban is 😜), de tehetek én róla, hogy ilyen arckifejezéseim vannak? Megpróbáltam rámosolyogni, nem sok sikerrel, "mi ez a műmosoly?", jut eszembe ilyenkor a húgom néha feltett kérdése. Igen, tudom már: nem kell mindig, mindenkire rámosolyogni, nem fognak attól jobban megkedvelni, max. fokozom a helyzet kínosságát a műmosolyommal. Egyébként sem tudhatom mit gondol a másik. Na mindegy.
Igaz, szólhattam volna neki utólag is, hogy tévedett (a bolt kárára, az én javamra), de nem volt kedvem hozzá. Mi van? Ez nálam kedvre megy? Igen. Ez most nekem egyre megy. Ha a másik kasszásnő lett volna... Ezt nem kedvelem. Ő sem engem. Érzem. Non verbális kommunikáció. Mindig olyan barátságtalanul néz. Mikor magyarul köszönök neki, románul válaszol, pedig többször hallottam magyarul beszélni. Meggyőződésem, hogy holmi arrogáns, hülye p**ának néz (megtörtént már korábban is 😜), de tehetek én róla, hogy ilyen arckifejezéseim vannak? Megpróbáltam rámosolyogni, nem sok sikerrel, "mi ez a műmosoly?", jut eszembe ilyenkor a húgom néha feltett kérdése. Igen, tudom már: nem kell mindig, mindenkire rámosolyogni, nem fognak attól jobban megkedvelni, max. fokozom a helyzet kínosságát a műmosolyommal. Egyébként sem tudhatom mit gondol a másik. Na mindegy.
Szóval szótlanul hazavittem az extra forró csokit, s azon gondolkodtam úton hazafelé, hogy vajon, hogyan fogja az univerzum ezt megtorolni rajtam. Majd megnyugodtam, mert eszembe jutott egy korábbi eset.
Később hazajött a férjem, s kérdem tőle:
- Emlékszel, hogy nemrég 80 banival többet fizettünk a kelleténél a cherry paradicsomra?
- Ööö... mi van?
- Múltkor na, a Profiban, mikor a mix (piros/sárga) cherryt szkennelték be a sima (piros) helyett, amit mi vettünk, s 80 banival többet fizettünk, mert az drágább volt.
- Jaa... Igen - igen.
- Egyet se búsulj! Ma visszaszereztem a 80 banit! Igaz, hogy egy másik boltban, de na...
- Mit csináltál? Elloptál egy pufulécet?
- Bolond vagy!
- Mit csináltál? Elloptál egy pufulécet?
- Bolond vagy!
S elmesélem neki, hogy jártam.
- Szerinted bosszút áll rajtam az univerzum ezért? - kérdem.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése