Azt mondta a csávó a piacon, akitől vettem a rózsát Neked, hogy vágjak le 1-2 cm-t a végükből, hogy jobban fel tudják szívni a vizet, sőt, ha van hely a hűtőmben, akkor éjjelre tegyem oda be, úgy eláll egy hétig is. Mondtam, rendben, aztán eljöttem, nem tudattam vele, hogy ezek a rózsák sosem fognak vízbe kerülni.
Mégis, amikor N.-el a kávézóban ültünk, a pincérlány hozott egy pohár vizet, és belehelyezte a rózsákat, ne hervadjanak el.
Mielőtt eljöttünk onnan, leszedtem róluk azt a csúnya kék gumit, amivel át voltak kötve, mert mégis, hogy nézett ki úgy? A felesleges leveleket is letéptem róluk, legyen még szebb a csokor.
Majd elindultunk a Bolyai utcába, mert N. is akart venni virágot Neked, de fene tudta, hogy az a virágüzlet már nem létezik ott, a másik zárva volt már, s a kapuban, a bejáratnál sem volt ott a kofa, aki mindig dupla áron adja a virágait. Végül megosztoztunk a rózsákon.
Sokan jártak aznap arrafelé, csodálkoztam is, mert általában nem szoktak annyian lenni. Valszeg azért, mert szombat van - mondta N. Látod, én erre nem gondoltam.
Kicsit álltunk ott miután letettük a virágot, nagyon meleg volt, s eszünkbe jutott, hogy három évvel ezelőtt ilyenkor rettenetesen esett az eső.
Aztán leültünk a földre, oda közel, ott beszélgettünk, jöttek az emberek, aztán mentek el, de nem zavartattuk magunkat nagyon, megtartottuk a csajos délutánt, elvégre szülinapod volt.
Boldog szülinapot.❤
Majd jövünk még.
 |
| 2015 és 2018 Útközben, ugyanabban az ablakban. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése